Közép-európai sorsok

Margarete, Milena, Kafka

A Molotov-Ribbentrop-paktum aláírására 1939. augusztus 23-án került sor Moszkvában. Ribbentropot a filmgyárból kölcsönzött horogkeresztes zászlókkal fogadta a szovjet kormány – igaz, némelyikre fordítva rajzolták a horogkeresztet. Sztálin a bankett közbeni fényképezésre egy vodkáspoharat szorongató hatalmas termetű SS-tisztet választott maga mellé. Az egyezmény titkos záradékaként felosztották Kelet-Lengyelországot. Szeptember 17-én a szovjet csapatok szállták meg azt, ami Lengyelországból Hitler szeptember 1-jei támadása után megmaradt.
A paktum nyomán, mint ismeretes, a nácizmus elõl a Szovjetunióba menekültek egy részét átadták a Gestapónak a breszt-litovszki hídon, köztük a mérnök Alex Weissberget, Koestler gyerekkori barátnõjének férjét és Margarete Buber-Neumannt.
Margarete elsõ férje a vallásfilozófus Martin Buber fia volt. A házasságból született leánygyermekét csak tizenhét esztendõ múltán láthatta viszont Stockholmban.1 Nõvére, Babette, a német kommunista sajtócézár Willi Münzenberg felesége lett. Az õ berlini lakásukon ismerte meg Margarete élethossziglani szerelmét, Heinz Neumannt, akivel a hitleri hatalomátvétel után illegalitásba vonult.2 Neumann egykoron Sztálin kedvence volt, az “üsd a nácit, ahol éred!” jelszavának hirdetõje, hivatásos internacionalista és forradalmár. A spanyolországi, majd svájci illegalitásból visszarendelték Moszkvába. Elébb mellõzték, majd letartóztatták és agyonlõtték. Elõtte azonban azt mérték rá penitenciaként, hogy õ ültesse át oroszról németre Visinszkij fõügyész vádiratait. Neumann egyébként nyelvzseni volt: a Kominternben a dadogó tolmácstól õ vette át a kínai küldött felszólalásának fordítását.
Neumannról a Komintern-szálló, a Hotel Lux lakói sejtették, hogy bevégeztetett. Margarete nõvére, Babette és Willi Münzenberg még meglátogatták a gyanú és kiközösítés árnyékában élõ párt, de segíteni nem tudtak rajtuk. Még a nagy sajtócézárnak is csak Ercoli, azaz ismertebb nevén Togliatti Komintern-titkár segítségével sikerült elhagynia a Szovjetuniót. A náci-szovjet-paktum nyomán renegáttá lett Münzenberget egy elhagyatott svájci hegyi úton találták dróttal a nyakában 1940 õszén. Feltehetõen Sztálin ügynökei végeztek vele.3
A “tisztogatások” során a teljes rokonságra mértek büntetést. Margarete még megpróbálta eladni hites férje hátrahagyott könyvtárát. A Komintern-szállóból, a Hotel Luxból értõ antikváriushoz szállította a portékát. A kopasz könyvárusról csak akkor derítette ki Margarete, hogy az nem más, mint Illés Béla magyar emigráns, amikor már az antikvárium is eltűnt tulajdonosával együtt.
Margarete Buber-Neumannt a sarkvidéki táborból a moszkvai Butirka börtön közbeiktatásával az NKVD katonái kísérték 1939 decemberében a Bug folyó fölött húzódó híd közepéig. Onnan az SS kezelte az egykori politikai menekülteket.
Margarete elébb a lublini gettóba került, majd onnan Ravensbrückbe, ahol jól hasznosíthatta a karagandai Gulágon (Kazahsztán) eltöltött éveket. Ravensbrück kb. nyolcvan kilométerre található Berlintõl északra, Mecklenburg tartományban. A Gestapo 1940-tõl itt gyűjtött egybe félezer nõi foglyot. Voltak közöttük németek, csehek, lengyel politikaiak, Jehova tanúi, cigányok és egyéb, aszociálisnak bélyegzett bűnözõk.4
Ebben a táborban találkozott Buber-Neumann a cseh nemzetiségű Milena Jesenská újságíróval, Franz Kafka nagy szerelmével, klaszszikus levelezésük ihletõjével. Kafka “anyjának” nevezte Milenát. Most Milena talált óvó-féltõ anyára Margaretében.
A Kafka-Milena-levelezést az újabb kutatás az író egyik legjobb művének tartja: olyan, mint egy levélregény, mely szerelmi vallomások sorában az öngyötrésrõl szól. A gyakori postafordultát a távolság ösztönözte. Amikor Kafka az itáliai Meranóban, akkor Milena Bécsben, amikor Kafka Bécsben, akkor Milena Prágában. Az ugyanegy városba költözést Kafka elhárította, a további személyes találkozást megakadályozta.
Kafka 1924-ben bekövetkezett halála fordulópont Milena sorsában is, holott addigra kapcsolatuk megszakadt. Az amatõr újságíró asszony hivatásául választja a sajtómunkát. Fokról fokra vetkezte le konzervatív elõítéleteit.
Kafka soros levelében eleveníti fel egyik álmát. Milenát keresi Bécsben és Prágában, de elfeledte az asszony nevét és a címét. Az asszony eltűnt.5
*
A Jesensky család a prágai Károly-egyetem alapítói között volt. Jan Jessenius, a császár, II. Rudolf orvosa volt abban az udvarban, amelyik Tycho Brahét és Johannes Keplert tudhatta vendégei között. Rudolf utóda, II. Ferdinánd azonban rátette a kezét a Károly-egyetemre. A magyar-szlovák származású Jan Jessenius az ellenállókhoz csatlakozott. A fehérhegyi csata után húsz protestáns urat fogtak el és ítéltek halálra Prágában. A lefejezés elõtt Jan Jesseniusnak kivágták a nyelvét.
A családi hagyomány nyomdokain Milena apja ugyancsak orvosprofesszor lett, büszke cseh hazafi a német-zsidó Prágában. A középiskolás Milena kíváncsian méregette a Café Arco furcsa, bohém társaságát, úgy rémlett elõtte, hogy ott egy másfajta raj gyülekezik, a másik Prága, a német nyelvű zsidóké. Végül a fruska egy Ernst Polak nevű bohém bankhivatalnok és író-aspiráns révén megismerkedett a Café Arco kávéházi művészeivel, akiket a bécsi Karl Kraus gúnyosan “Arconautáknak” keresztelt el.
“Arconauta” volt a költõként indult Franz Werfel is. A csoport akkor legtekintélyesebb írója Max Brod volt, Kafka egyik elsõ életrajzának szerzõje, akire azt a feladatot bízta az Arconauta Kafka, hogy halála után műveit égesse el. Kívánsága nem teljesült. Ebbõl a kávéházból lépett a nyilvánosság elé a száguldó riporterként híressé vált Egon Erwin Kisch, Redl ezredes történetének egyik elsõ krónikása. Emigrációjában Kisch a német írószövetség kommunista frakciójának titkára, Mexikóban veszedelmes denunciáns. A társaság hallgatagja a prágai munkásbiztosítónál dolgozó, éjszakánként regénytöredékeivel bíbelõdõ Franz Kafka.
Milena beleszeretett Ernst Polakba. A viszonyukat leleplezõ Jesensky professzor fel nem foghatta, miként adta össze magát orvosnõnek szánt leánya egy zsidóval. Diagnózisa szerint fajgyalázást csak õrült követhet el, s ezért atyai hatalmával visszaélve elmegyógyintézetbe záratta Milenát. A szemfüles leány két ápolónõ segítségével gyakran hagyta el az elmegyógyintézetet a Polakkal szervezett randevúk kedvéért.
Az apja kitagadta Milenát, amikor végül hozzáment Ernst Polakhoz, Milena Prága elhagyására kényszerült. Férjével együtt átköltöztek Bécsbe. Ami a férjet illeti, õ a Café Arcót cserélte fel a bécsi Café Herrenhofra. Szabadidejében a logikai pozitivizmus és újnyelvészet hírességeinek óráit látogatta. Otto Neurath filozófiája hatott rá, és Moritz Schlick tanítványai közé számította magát, miként Wittgenstein, Karl Popper és Rudolf Carnap. Polak már felhagyott a filozófiával, amikor Moritz Schlicket egy csalódott növendéke lelõtte a bécsi egyetem lépcsõin.
Werfel természetesen már ott várta Polakot a Café Herrenhofban, akárcsak Hermann Broch és Willy Haas. Ez utóbbira bízta Kafka bizalmas leveleinek kéziratát a második világháború kitörése elõtt Frau Polak, szül. Milena Jesenská.
*
Milenára a családfenntartó szerepe várt Bécsben. Fõzött, mosott, takarított Ernst Polakra, majd midõn minden pénzükbõl kifogytak, a Westbahnhofon hordárnak állt be az asszony, s alkalmanként cseh nyelvbõl korrepetált arisztokrata családok gyermekeinél.
Szabadidejében a hordár és nyelvmester Milena a prágai Franz Kafkát fordította cseh nyelvre: így kezdõdött nevezetes levelezésük.
Milena és Kafka többet levelezett, mint szeretkezett. Kafka négynapos bécsi látogatása során mindössze egyetlen alkalommal incselkedett velük a testi közelség. A bevallottan nyitott házasságban élõ, ám a válás gondolatától visszarettenõ Milena a szűzies Kafka elcsábítására törekedett. A csupa tűz cseh asszony lobogása feltehetõen megtörte Kafka ellenállását. Négy nap múltán Kafka elhagyta Bécset. A beteg író egyik üdülõhelyekrõl és szanatóriumról a másikra járva gyógykezeltette gyógyíthatatlan tüdõbaját elébb Meranóban, majd egy tátrai klinikán.
A levelezés távolságot feltételez: Kafka menekült Milena elõl. Számára ez a szerelem újabb boldogtalanság forrása volt. A tüdõvész éppúgy gátolta a beteljesülésében, mint bizonyos metafizikai szorongás és társadalmi gátlás.
1920. május 30-án Kafka levele kísértõ álomról számolt be. Milena azt kérdi tõle álmában (csehül): “jste žid?” – zsidó vagy-e?6 A valóságban Milena ilyet sohasem kérdezett volna. De a német-zsidó-cseh-háromszög közepén született Kafkát a kérdés lehetõsége is jeges rémülettel töltötte el. Kisebbségi érzéssel és bűntudattal küzdött. Hogyan merészelheti egy zsidó kinyújtani a “karmait” Jan Jessenius utóda után?
Kafka úgy magyarázta az álmot, hogy Milena – te zsidó vagy? – kérdése csak tréfából hangozhatott el. Õ viszont, mint levele bevallja, szorongó, üldözött zsidó. Minden zsidó kétkedik önmagában, s a világban. A zsidó, így tartják, megfertõzi a környezetét. Kafka húgának prágai társaságában az a mondás járta, ne kezdj a zsidóval, nézd, mi lett szegény Milenával.
A Milena-kapcsolat megszakadását egy sajátos történelmi esemény is árnyalta. 1920. november 16-án német- és zsidóellenes zavargások törtek ki Prágában. A csõcselék “zsidó kinézetű” embereket provokált az utcán. Betörtek a német Nemzeti Színházba, és a régi-új zsinagóga elõtt õsi, héber nyelvű tekercseket égettek el. A városházán meghúzódott galíciai menekültek kiadatását követelte a tömeg. Egész napomat az utcán töltöttem, számolt be az eseményekrõl Milenának aznapi levelében Kafka. Fürödtem a zsidógyűlöletben. Nem lenne természetes elhagyni azt a helyet, ahol ennyire gyűlölik az embert?7
A Kafka-Miléna-kapcsolat a cseh-német-zsidó tragédia beteljesülésekor jutott válságba. A cseh környezetben németül író Kafka nem kellett annak a nyelvi közegnek, amelyikben élt, s amelyiknek nyelvét használta a mindennapos érintkezésben. Milena cseh hazafiként a német Kafkának keresett hazát, ott, ahol az otthona volt.8
Milena elsõnek A fűtõ című elbeszélés fordítására vállalkozott. Ezt Kafka alázattal és rémülettel fogadta. Kafka komolyan mérlegelte a nemzetiségek sokszólamúságának lehetõségét. Többágú síp? Az a síp, amelyiken a prágai németajkú zsidó szólalt meg, a Monarchia múltával elnémult. A német-zsidó hang cseh nyelvre átültethetetlen. A független Csehszlovákia megalakulása (s az új állam nyelvtörvénye) elnémította a sípot, maga alá temette a prágai német nyelvű és a zsidó irodalmat.9
*
Jesenská cikkeket írogatott, feuilletonokat prágai lapoknak. A kezdetekben Kafka nyesegette ezeket az írói próbálkozásokat. Milena divatról írott cikkeit nagyra tartotta. A tárcákban viszont ott is antiszemitizmust szimatolt, ahol annak nyoma sem volt. Milena, a zsidófeleség a zsidók elveszettségét, hontalanságát próbálta magyarázni egy angol darabhoz fűzött kommentárjában. “Heimatlosigkeit” (opustinost, hontalanság) kényszerítette a zsidókat az intellektuális kiválóság hajszolására, magyarázta Milena. Majd a kávéházakról írt tárcát. Cikke olvastán Kafkának az a kényszerképzete támadt, hogy nap nap után, majd évekig fel s alá sétál egy kávéház elõtt, s ahányszor egy vendég ki- vagy belép az ajtón, õ mindig bekukucskált, ott van-e Milena. Aztán továbbsétál és vár. A huszonnégy esztendõs, egészséges cseh Milena és a beteg zsidó Kafka kapcsolata csakis az alkimisták utcája körül szövõdhetett. Ebbõl az ólomöntésbõl se lett arany.
1921 januárjában Kafka a levelezés megszakítására kérte Milenát. Nemcsak az egészségesek hagyhatják ott a betegeket, hanem fordítva, a betegek is az egészségeseket. Milena nem akart elválni az õt megcsaló Polaktól, míg Kafka nem érzett elég erõt a kapcsolat folytatására. Eltaszította magától azt, akit szeretett. Bonyolult viszonyukat átköltötte befejezetlen A kastély című regényébe. Feltűnik itt a “Herrenhof”, a kávéház, ahol Ernst Polak szokott volt üldögélni Frida összetett alakján pedig átderengett a Milena-élmény.10
*
Polak oldalán Milena nagy nyomorban élt. Férje megtartásáért minden megalázkodásra képes volt. A Kafka-kaland részben a szívtipró Ernstnek szólt. Kedvéért Milena lopásra vetemedett Bécsben. Egy gazdag házból ékszert emelt el, a zsákmányt zálogba csapta, a pénzen íziben elegáns ruhákat vásárolt, így toppant be a kávéházba, hogy a férjével kacérkodjon. Polak nem maradt érzéketlen a cselédbõl hercegnõvé változott Milena iránt.
1925-ben Milena mégis elvált Polaktól. Egy arisztokrata származású forradalmár, bizonyos Franz Xaver Schafgotsch csábította el. A “vörös gróffal” a Drezda melletti Buchholzban töltöttek tíz hónapot Milena gyerekkori barátnõjénél, Alice Gerstelnél.
Alice férje, Otto Rühle a proletárnevelés elméletének atyja volt, a Spartakus-szövetség alapítója, Karl Liebknecht egykori harcostársa. Drezda mellé pedagógus-elméletíróként vonult vissza. A felesége feminista traktátusokat írt, ezeket Milena fordította le a prágai lapoknak. A vörös gróf egy színdarabon dolgozott, ez azután a Malik Verlag kiadásában jelent meg. Alice a Freud ellen fellázadt Alfred Adler tanait próbálta közelíteni Marxhoz. Milena látogatásakor a férj Marx életrajzát írta.11
Marx, magyarázta Otto Rühle, érthetõen súlyos neurózistól szenvedett. Fizikai gyengesége bizonyos szervek defektusát árulja el. Zsidósága kisebbségi érzéssel töltötte el. Elsõszülöttként a húgai között élve eminens jelöltje volt megannyi idegbajnak. Marx jellemereje és zsenialitása azonban leküzdötte a genetikai kihívásokat.12
Alice és Rühle újabb vendéget fogadott az Adler-tanítvány Manès Sperber személyében. Az individuálpszichológia téziseinek kidolgozásában Rühle és Sperber társszerzõk voltak. A hitleri hatalomátvétel után Alice és Otto Prágába menekült. Csehszlovákia német megszállása elõl soruk Mexikóba űzte õket. A baloldali érzelmű mexikói elnök, Lázaro Cárdenas meghívására a közép-amerikai állam oktatásügyének megszervezésére telepedett le Otto és Alice a tengerentúlon.13
A temperamentumos, elvei feladására kevéssé hajlamos Otto, a bolsevizmus, a fasizmus, a kapitalizmus ellenfele kemény kihívóra talált Lev Davidovics Trockijban. Trockijnak is mindig igaza volt: a vitapartnerek elhidegültek. A kommunista emigráció azonban még Trockij meggyilkolása után sem felejtette el Ottónak, hogy egyáltalán kapcsolatba lépett a száműzött renegát bolsevikkel. Mexico Cityben az emigrációt széttépte a frakcióharc. A magyar emigránsokat az éber Tamás Aladár denunciálta (mint arról Faludy György önéletrajza beszámolt)14; a németeknél a marxista eszmék tisztasága fölött õrködõ Radványi László (Johann Lorenz Schmidt), a tan egykori berlini tanára a kommunista munkásakadémián (MASH) keveredett gyanúba. A felesége, Anna Seghers ugyancsak fundamentalistán gondolkodott vetélytársairól, valamint a trockistákról, az elhajlókról.15 Ez az emigráns csoport olyan nyomást gyakorolt a Moszkva szavára figyelõ Cárdenasra, hogy kisvártatva elbocsátották Ottót. Csalódottan, elszigetelten élt az idegen környezetben Alice és Otto, akit egy szívroham vitt el 1943. június 24-én. Néhány nap multán Alice beváltotta az élete során hangoztatott ígéretét, hogy nem éli túl az ura távozását, és követte tizenöt esztendõvel idõsebb férjét.
*
Mire Otto és Alice megérkezett emigrációja elsõ állomására Prágába, a hazaköltözött Milena már leváltotta a vörös grófot, aki hiányos cseh nyelvtudásával elveszettnek érezte magát. A gróf, mint egy Kafka-lidércnyomásban, kávéházról kávéházra vándorolva kereste – s gyakran nem találta – Milenát.
1927-ben Milena férjhez ment egy Jaromir Krejcar nevű építészhez. A nyomorból, úgy rémlett, beevezett a házasság biztonságába. Teherbe esett, szokásain mégsem változtatott. Nyolcadik hónapos áldott állapotban indult síelni és a lábát törte. Más verziók szerint hideg tóban fürdött s úgy szerezte a lábát bénító reumatikus lázat. Leányát, Honzát 1928 augusztusában szülte meg, majd további kezelésre a klinikán maradt. Morfiumfüggõvé vált. A férjét egy szovjet vállalat csábította Moszkvába, ahonnét új asszonnyal tért haza. Egy ideig egy fedél alatt éltek. Az új asszony, Riva a moszkvai áldozatok egyike volt. Võlegényét letartóztatták, majd agyonlõtték. A titkosszolgálat azonban tovább levelezett a menyasszonnyal a férfi nevében, így akarták kitudni “összeköttetéseit”.
Milena radikálisan leleplezõ életrajzát a lánya írta meg. Szerinte Kafka égi szerelme egy fiatalkori gonorrhea következményeitõl szenvedett gyakori vesegyulladásban és reumatikus lázban.16
Milena gyermeke születésének évében lépett be a kommunista pártba. Itt találkozott egy Evzen Klinger nevű magyar-szlovák kommunistával. Összeköltözött vele. Klingert kisvártatva trockista elhajlásért kizárták a pártból. Fõszerkesztõje ezek után ráparancsolt Milenára, hogy hagyja ott az eretneket. Milena felpofozta a fõszerkesztõt.
A pártbeli afférok elcsitultak a német megszállás fenyegetettségében. 1939. március 14-én a horogkeresztes csapatok átlépték Csehszlovákia határát. Másnap hajnalban Milena már a veszélyeztetett cseh tisztek és a koncentrációs táborokba irányított zsidók védelmét szervezte. Élettársát, az eretnek kommunistát rajongója, a prágai orvosegyetemen tanuló gazdag német földbirtokos, Joachim von Zedwitz kétüléses sportkocsiján menekítette ki. Klinger végül Londonba jutott, akárcsak Milena elsõ férje, Ernst Polak. Milena lakása konspirációs központtá alakult át, õ maga cikkeket írt a megszállás ellen. Milena lányának emlékei szerint ez a lakás szolgált a késõbbi államelnök, Klement Gottwald búvóhelyéül.
*
Milena egy titkos nyomdában sokszorosítatta náciellenes röplapjait. A készterméket tizennégy éves leánygyermeke segítségével csempészte ki. A Gestapo ügynökei Milena lakásáig követték a kislányt. Milenát a helyszínen õrizetbe vették, s a fõhadiszállásra, a Petschek-palotába hurcolták. A Gestapo nem tudta megtörni. Elsõ kihallgatásán még kérkedett is azzal, hogy temérdek zsidóval barátkozott. Több hetes, hiábavaló faggatás után egy drezdai bíróság elé állították. Milena lemondott a hivatalból kirendelt ügyvéd szolgálatairól, majd hatásos védekezéssel kikényszerítette felmentését. A Gestapo azonban mégsem engedte szabadon. Visszaszállították a prágai Petschek-palotába. Az öreg Jesensky ekkor látta utoljára a lányát. Milenát az õrei vezették fel a börtönfolyosón: az édesapa nem ismert rá a lányára.
Milenát végül Ravensbrück gyűjtõtáborába szállították. Az 1411-es sorszámot tetoválták rá.
A ravensbrücki tábort a porosz titkosszolgálat fõnöke, Reichsführer Heinrich Himmler birtokán építették fel 1938 novemberében azoknak a foglyoknak, akik nem fértek el a szomszédos Sachsenhausenben. Milena érkezésekor már mintegy ötezer asszonynak adott helyet. Besorolásuk szerint a deportáltak különbözõ jeleket viseltek, mást a politikai foglyok, mást a leszbikusok. A krematóriumot, harmincezer holttest elégetésének monstrumát, csak 1945 januárjában üzemelték be.
Milenát a politikai foglyok közé sorolták. Azok elébb befogadták, majd Margarete Buber-Neumannal szövõdõ barátsága miatt közösítették. A Szovjetunió politikai menekültjébõl a Gestapo fogságába került Margarete nyíltan bírálta hajdani vendéglátóit, majd fogvatartóit, Neumann gyilkosait. Ezt a bolsevik cseh asszonyok rosszul tűrték. A leghangosabb közöttük a cseh kommunista ellenállás legendás vezetõjének felesége, Gusta Fucíkova volt. Emlékezéseiben a túlélõ Gusta a Kulturni tvorba hasábjain holtában is trockizmussal vádolta Milenát (miközben férje börtönnaplójából a kényesebb részeket kicenzúrázta). Ekkor még nem jelent meg Willy Haas gondozásában az ötvenes évek irodalmi szenzációja, a Kafka-Milena-levelezés.
A prágai tavasz hozta meg Milena rehabilitálását. Edouard Goldstücker, a Slánký-per egyik túlélõ vádlottja, Kafka műveinek szakértõje kelt a védelmére. Talán nem meglepõ, hogy Gusta a koncepciós kirakatperben a vád tanúja volt.17
A veseelégtelenségben szenvedõ Milenát a “Lagerälteste”, a korelnök Margarete a Jehova tanúinak barakkjában segítette pihenõhöz. Az életmentõ műtétet Ravensbrückben – a sors iróniája folytán – egy olyan orvos végezte, aki egykoron Milena édesapjának tanítványa volt Prágában.
Jesenky professzor, az édesapa a német megszállás után cseh hazafiként maga is náciellenes lett. Fenntartás nélkül támogatta a lányát. Levelezõlapjai eljutottak Milenához. Magához vette az unokáját, Honzát. Azzal vigasztalta Milenát, hogy a kislányt felvették a konzervatóriumba. Milena tudta, hogy ez az adott körülmények között lehetetlen volt.
Anyja halála után Jana Honza elkallódott. Apja 1948-ban Londonba távozott, és magára hagyta a gyermekét. Amikor a prágai tavasz rövidéltű hónapjaiban Honza rászánta magát édesanyja életrajzának megírására, a nyomdából a könyv már nem került ki terjesztésre Dubcek bukása után. Jana tizenegy esztendõsen vesztette el az anyját. Tizenhét esztendõsen került ki a nagyapja gondozásából. Egyik házasságból a másikba, egyik börtöncellából a másikba. A gyermekeit állami gondozásba adta, rászokott a kábítószerre, majd 1981-ben hunyt el autóbalesetben.
Margarete Buber-Neumann, többek között Arthur Koestler biztatására, csak 1977-ben szánta rá magát, hogy megírja azt a könyvet, amelyet még Milenával tervezett el a táborban. Milena egy nappal a szövetségesek normandiai partraszállása elõtt halt meg. Még megkapta a sportkocsis prágai orvostanhallgató, Joachim von Zeidwitz báró csomagját. Összeköttetései révén a bárót kiengedték a Gestapo fogságából. Nagybefolyású német ügyvédet fogadott Milena kiszabadítására. Amint valamennyi papír és kérvény összegyűlt, a szövetségesek egyik bombája agyoncsapta az ügyvédet.18

 

1 Buber-Neumann, Margarete, Freiheit, du bist wieder mein… Die Kraft zu überleben, München, Langen Müller, 1978, 188-196.

2 Buber-Neumann, Margarete, Begegnung mit Heinz Neumann, in Kriegschauplätze der Weltrevolution, Stuttgart, Seeewald, 1967, 243-251.

3 Gross, Babette, Willi Münzenberg, A Political Biography, Michigan, Michigan State University Press, 1974. – Wessel, Harald, Münzenbergs Ende – Ein deutscher Kommunist im Widerstand gegen Hitler und Stalin, Berlin, Dietz Verlag, 1991. 226-243.

4 Morrison, Jack G., Ravensbrück – Everyday Life in a Woman’s Concentration Camp 1939-45, Princeton, Markus Wiener, 2000, 127-128.

5 Kafka, Franz, Briefe an Milena, Jürgen Born-Michael Müller, (eds.) Frankfurt a. M., Fischer, 1983, 48.

6 Idézi Kathleen Hayes: The Journalism of Milena Jesenská – A Critical Voice in Interwar Central Europe, New York, Berghahn Books, 2003/15.

7 Pawel, Ernst, The Nightmare of Reason – A Life of Franz Kafka, New York, Farrar-Strauss-Giroux, 1984, 408-409.

8 Rothkirchen, Livia, The Jews of Bohemia and Moravia – Facing the Holocaust, Lincoln University of Nebraska Press, 2005, 28.

9 Spector, Scott, Prague Territories – National Conflict and Cultural Innovation in Franz Kafka’s Fin-de-Siècle, Berkeley, University of California Press, 2000, 217-233.

10 Milena Jesenská, in Binder, Hartmut Kafka-Handbuch, Band 1, Stuttgart, Alfred Kröner, 1979, 547-553.

11 Wagnerová, Alena, Milena Jesenská – Biographie, Mannheim, Bollman Verlag, 1994, 109-110.

12 Rühle, Otto, Karl Marx, Leben und Werk, Hellerau bei Dresden, Avalun, 1928, műveinek szövege: marxists.org/archive/ruhle/htm

13 Stancic, Mirjana, Otto Rühle und Alece Rühle-Gerstel” in Manès Sperber – Leben und Werk, Frankfurt a. M., Stroemfeld-Nexus, 2003, 130-134.

14 Faludy György, Pokolbeli napjaim után, Budapest, Magyar Világ, 2000.

15 Vö. Kiesling, Wolfgang Exil in Lateinamerika, Frankfurt a. M. ,Rödenberg Verlag, 1981; a denunciálásokról ld. Regler, Gustav Tagebücher 1940-1943, in Weke 6, Frankfurt a. M., Stoemfels, 1994, 638.

16 Cerná, Jana, Kafka’s Milena, trans. from the Czech by A. G. Brain, London, Souvenir Press, 1988, 92.

17 Cerná, Jana, i.m. 155.

18 Buber-Neumann, Margarete, Milena – The Tragic Story of Kafka’s Great Love, Transl. Ralph Mannheim, New York, Arcade Publishing, 1988, vö. Wunderle, Michaela, Apropos Margarete Buber-Neumann. Frankfurt: Neue Kritik, 2001

 

Élet és Irodalom
50. évfolyam, 31. szám

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ungvári Tamás

Keresés

Kategóriák

Könyveim